A magyar orvoslás Semmelweis Ignáctól Szent-Györgyi Albertig, a kitûnõ orvosi iskoláknak köszönhetõen, még a II. világháborút követõ évtizedekben is, nemzetközi hírnévnek örvendett. Napjaink kiemelkedõ orvosképzését bizonyítják a kitûnõ orvosi mûhelyek. Sajnos, a fiatal tehetségek közül többen szubjektív vagy objektív okokból hagyták el hazánkat, és más országokban jeleskednek. A könyv szerzõje, aki maga is egy híres patológiai iskola tanítványa, ma már a Semmelweis Egyetem "Professor Emeritus"-a, példákon keresztül tárja az Olvasó elé a hagyományos, etikus, betegközpontú, sikeres orvosi életpályát a családi, iskolai háttértõl a medikus, orvosi, kórházi és egyetemi éveken át egészen a szakmai vezetõi beosztásokig.

Ennek keretében vall orvosi "ars poetica"-járól. Számos megélt példát is bemutat a hétköznapok szakmai, emberi konfliktushelyzeteirõl és azok megoldására is ajánl lehetõségeket. Ez a rész képezi a munka gerincét azzal a véleménnyel kiegészítve, hogy az orvosi életút mûködjön valaki bármely klinikai diszciplínában kórházi, egyetemi, családorvosként, csak egy modell a többi értelmiségi pálya közül, így tanulmányát egy szélesebb körnek is ajánlja. Most az készteti írásra, mert úgy látja, hogy ez a meg nem becsült, sõt esetenként megalázott hivatás és vele az egészségügy nálunk az ezredfordulón a társadalmi értékrend eltolódása miatt súlyos erkölcsi és anyagi válságba került. Ezt azonban meg kell állítani, mert ez a nemzeti létet veszélyezteti. Beteg az ország is, fogy a népessége, vesznek az emberi, erkölcsi értékei, hiányoznak a tisztességes magyar példaképek. Az orvosnak ebben a társadalmi-gazdasági helyzetben kell mûködnie. Röviden szól a szakmai életút társadalmi értékérõl, az orvoslás és a politika kapcsolatáról. Megkísérli elemezni a negatív tendenciák hátterét, beleértve politikai, gazdasági és globalizációs törekvéseket is.

A szerzõ ajánlja a könyvet mindazoknak, akik orvosi pályára készülnek, medikusoknak, különbözõ klinikai szakmákat mûvelõ kórházi és egyetemi intézményben dolgozóknak, családorvosoknak és orvosvezetõknek. Haszonnal forgathatják azonban bármely, fõleg értelmiségi pályán mûködõk mert a szakmai, emberi, munkahelyi problémák sem szakmaspecifikusak.